csütörtök, november 18

tudathasadás

Mindig volt válasza. Mindig. Pedig sokszor nem is kérdeztem.
'Mert nem bírtam ki.'
'Úgy néz ki, mi most megpróbáljuk együtt.'
'Így jött ki a lépés.'
'Nincs szívem elhagyni.'
Nevetségesebbnél szánalmasabb válaszok. Nulla felelősségtudattal könnyű a nőt darabokra cincálni, utána szomorú szemmel nézni a romjait, és bűnbánóan ölelgetni. Mintha számítana. Mintha változtatna bármin is.
Túl sok emlékem van róla, túl sok cafatot hagytam el magamból. Önmagamból.

-Hja, kisszívem, az önbecsülésedet keresed??? Sok sikert hozzá. Mert ha az a féreg még egyszer a bőröd alá férkőzik, épp abban a pillanatban döföd bele a tűsarkúdat az önbecsülésed utolsó élő morzsájába. Az pedig halk visnyogással ki is fog múlni.

-De ő nem is féreg. Jó gyerek. A szíve a helyén van.
-Persze, a tied meg a talpa alatt, nem??? Mióta is? És azóta hányszor is trancsírozta már szét?
-Ez nem számít. Nem akart bántani.
-Nem hát, mert ő egy jó gyerek igaz??? Ébresztő. Megtette. Nem bán semmit, és nem bántja semmi. Ha hiányzol neki, levesz a polcról. Mássz le onnan magadtól.

szerda, november 17

volt-nincs. nem volt-most sincs.

a boldogtalanság meglátszik az embereken. a nőkről süt, láthatod az első pillanatban. az első erőltetett műmosoly elárulja. de a férfiaknál másként működik. belőlük sugárzik. nem veszed észre azonnal, mert nem a felszínen van. a vigyoruk őszintének hat, a kedvük is a régi, nincs semmi változás. csak valami kis mocsok szúrás, valami rezgés, amiből meg lehet érezni. valami olyan, amibe a szív belesajdul.
igazából nem a rossz dolgok tesznek minket boldogtalanná - szomorúvá igen, de a kettő nagyon is különbözik. a remény teszi ezt velünk. a reménybe vetett hit. amíg elhisszük, hogy a rossz megjavul, az új a régi lesz, a változás pedig visszafordítható.
valójában a változás se nem jó, se nem rossz. sokszor, sok helyen, sokan leírták már: a változás szimplán csak állandó. és néha, nagyon néha előfordul, hogy valaki újra a régi lesz. de az epekedés olyasvalaki után, aki igazából soha nem létezett - na az reménytelen. és remélni a reménytelent, hinni, hogy megtörténhet, totális ostobaság. ez a boldogtalanság legegyszerűbb receptje.

kedd, november 2

álomandris

nem tudom megmondani, milyen színű a szeme. felidézhetetlen. hiába nézek le rá, nem látom. csak őt, egészben. a lényét. és érzem, hogy szerelmes vagyok. álmomban szerelmes vagyok. álmomban ülök a zöld rét közepén törökülésben, ő pedig fekszik mellettem, fejét a combomon nyugtatva. idillnek hat, nincs benne semmi nyál. rohanó árnyak tűnnek fel és el körülöttünk. én csak ülök, ő csak fekszik. mi csak beszélgetünk és szeretünk.
félelmetes hatása van. mint péternek, vagy kerouacnak. ébredés után is fogva tart az érzés. álomandrisom van.