mit művelek? - kérdezem magamtól, mégsem teszek semmit ellene. nem is lehet tenni semmit ellene. rám villantja a szemét, belemarkol a hajamba és nem enged. szorít, a falhoz présel, olyan közel van, szinte érzem az ízét a nyelvem hegyén, pedig még sosem csókolt meg. fogva tart a pillantása, elszédít, már tudom, hogy meg fogom adni magam. és nem azért, mert ordas kurva lennék. ó, nem. itt valami máshogyan történik. valami mély, valami elemi.
teljesen hozzám simul, a tenyerem alatt dobol a szíve. nem bízom benne. egyáltalán nem, de most ez sem fontos. csak az ajka. az ajka az enyémen. puha és durva és vad, de rám figyel.
mennyei.
pont, ahogy szeretem.
nyilvánvalóan végem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése