a sál eltakarta mocskos vigyorom. hajnali négykor amúgy sem látta volna senki, de nem számít. csak az, hogy levakarhatatlanul ott pompázott az arcomon. félelmetes érzés járt át. megkönnyebbüléssel vegyes hatalom, a mámoros fajtából. könnyű volt, következmények nélkül.
mélyen belül még reméltem, de nem hittem igazán, hogy megtörténhet. mocskos szerető lettem. a vágy ismét letepert. és vágyam tárgya szintúgy. ösztönös, nosztalgikus, fantasztikus. kizárt, hogy bűn lett volna. nem létezik olyan univerzum, ahol mi ketten együtt valaha is bűnnek számítanánk. végzetszerű. és mára már nevetséges. nem tudni, melyikünk a nyomorékabb, melyikünk nem látja jól.
nem hiszek a véletlenekben. okok vannak, sorsok, különleges kapcsolatok.
nem hiszek abban sem, hogy így jött ki a lépés. gyűlölöm ezt a mondatot.
tudom, mi történt, de nem értem, miért. nincs értelme.
nem akar engem eléggé, mégsem enged el. mindig csak éppen annyit ad, hogy ne tudjak továbblépni. mindig csak annyit, hogy még többet akarjak.
most mégis vigyor van a képemen. ???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése