néha elképzelek neki egy életet. munkát, családot, hétköznapokat, apróbb gondokat, megoldásokat. elképzelem a nőt, akiben majd megérzi a húúú-t. ott lesz az első randi, az első éjszaka, az első találkozás a szülőkkel. egy éjjel a nagy beszélgetés, a szennyes kipakolása. ott lesz a sok apró pillanat, amikor megismerik egymást újra és újra. a millió kis mosoly, amitől megértik a másikat. évfordulók, meglepi vacsik, vasárnap délutánok, tányércsapkodások. ígéretek, félelmek, hazugságok és utazások.
biztosan megérti majd, milyen férfi. hiszen azért lesz mellette. látni fogja benne a miértet és a hogyant, látni fogja a durva kanyarokat, a borulásokat és az árok alját, de minden rejtett és nyilvánvaló lehetőséget is. látni fogja benne a férjet, az apát, a társat, a megmentőt, a kisfiút, a legjobb barátot és a férfit. mindent, amit valaha is láttam benne. amit magamnak, amit kettőnknek elképzeltem. pont ettől nem lesz már az enyém. mert az a valaki más meg fogja kapni, át fogja élni mindazt, amit én csak láttam a fejemben. érezni fogja, amit én éreztem.
azt a szikrát, azt az energiát, ami ha egyszer elkap, nincs menekvés. a bőröm alá kúszik, lassan a szívemig, lelkemig csorog, hogy soha többé ne lehessen kiirtani. túl mélyre gyökeredzik, meg kellene halnom, hogy kitörölhessem magamból. így az a kicsi része mindig itt lesz bennem. vele élek titokban. ő meg a nővel, akit elképzeltem neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése