én ezt nem csinálom, én ezt nem akarom - döntöm el folyamatosan, mégsem eszerint cselekszem. néha azt hiszem, tisztában vagyok vele, mennyit bírok el. lófaszt.
valószínűleg nem csak ebben tévedek, mégis ez a meghatározó.
erősnek érzem és hiszem magam. nem akarom meglátni a végtelen idealizmus okozta károkat; ez okozza minden pofára zuhanásomat.
csak egyszer. csak egyszer szeretném elvéteni. csak egyszer ne pofára.
már semmi nincs bennem, ami magamra emlékeztet. annyiszor és annyiféleképpen raktam össze magam a szilánkokból, hogy teljesen új nőnek kellene lennem. mindig minden összetörik, csak az a kibaszott idealizmus marad épen. a hitem. az a spéci skil, hogy ennyi fos után is tudok hinni.
de miben? és minek? hol a keserűség és a csalódottság? miért nem tudok pesszimizmusba burkolózva óvatosabb lenni?
és miért fáj ilyen mocskosul, ami már milliószor megtörtént?
fuckyeah.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése